DOOM

. Ezer szónál is jobban jelzi ennek a szónak a ragyogását a Gamespy "Minden idők 50 legjobb játéka" című listája. Első helyezett. 1993. december 10-én jelent meg, jó egy éves fejlesztés után. És akkorát durrant, mint egy atombomba. Tényleg... Bár nehéz volt nem tőmondatokban felvezetni a játékot (nem is sikerült), ideje picit jobban megismernünk. 



Cserebogár

A játékot a már jól ismert ID Software készítette, John Carmack vezényletével. A fejlesztői munka 1992 vége felé kezdődött meg, melynek a Carmack és Romero által akkoriban hegesztett Doom engine adott alapot. A Doom engine, vagy másnéven "id Tech 1" eredetileg NeXT platformra íródott, de rögtön elkészült a DOS-os megfelelője, ezzel gyökeret verve a Doomnak. A grafikai motor nagyon sok területen hozott újítást. Minden felület textúrázhatóvá vált, és különböző mértékű fényekkel lehetett megvilágítani egyes területeket. Különböző belmagasságú, és padlómagasságú pályák váltak létrehozhatóvá, így adatott lehetőség lépcsők, emelvények, emeletek kivitelezésére. A Doomban, a Wolffal ellentétben a falak állhatnak nem merőleges állásban is, ennek köszönhetően sokkal változatosabb helyszínek lettek megalkothatók. Fejlődött a mozgás érzékeltetése is, haladás közben fegyverünk leng, így keltve élethű érzetet. A motor moduláris felépítésének köszönhetően lehetőséget ad emellett a játék modifikációjára, melyet az erre kifejlesztett "wad" fájlokkal érhetünk el. Ennek köszönhetően rengeteg mod készült a játékhoz, és szorgos közösség épült ki köré. A id Tech 1 iránt komolyabban érdeklődőknek ajánlott olvasmány itt található.



Hello gamer, üdv a pokolban!

A technikai alap tehát adott volt. Mi legyen akkor a sztorival? Ez már a fejlesztés elején kiderült. A megoldás Tom Hall kezében volt, aki már '92 derekán elkezdett foglalkozni a játék terveivel. Míg a többiek programoztak, ő megtervezte a játék legapróbb mozzanatát is. Kerettörténet, pályatervek, ellenségek artworkjei - ezek egyaránt szerepelnek a Doom Bibliára (letöltés pdfben) elkeresztelt alkotásban. A tervezésben Adrian Carmack, Kevin Cloud és Gregor Punchatz vett részt Hall segítőjeként. John Romero és Sandy Petersen és szintén Hall volt felelős karöltve a pályák megtervezéséért. A hangokhoz és a zenéhez Bobby Prince-et kérték fel, aki már a Wolfenstein 3D-ben is segédkezett az ID-nek. A végleges megjelenés előtt több alpha verzió került ki a tesztelőkhöz, ám végül 1993. végén elkészült a játék végleges verziója. Ezzel a fejlesztés viszont nem zárult le, egészen a legfrissebb 1.9-es verzióig patchelték a játékot.

Történet van?

Akad. A szituáció egyszerű. A játékos a Föld bolygó egyik legképzettebb tengerészgyalogosának bőrébe bújik. Igazi rosszfiú a kicsike, pár éve egyik elöljáró tiszttel konfliktusa támadt, ezért a Marsra, az Union Aerospace Corporation nevű bázisra helyezték át. A munkád unalmas, a telepen radioaktív hulladékot tárolnak és hasonszőrű kísérleteket hajtanak végre, neked csak annyi a dolgod, hogy lesd a monitorokat egész nap. Az UAC mindazonáltal érdekes kísérleteket hajt eközben végre. A Mars két holdja, a Phobos és a Deimos és a Mars bázis között egyfajta dimenziókaput nyitnak, és ezzel szórakoznak. Egyfajta szállítási könnyűség céljából tesztelik ezt, gondolják így könnyebb lesz ezt azt "odébbvinni" pár tízezer kilométerrel. A helyzet ott kezd fokozódni, hogy ezek az átjárók elég instabillá kezdenek válni. Bár a hivatalos jelentések a Föld felé az önkéntes tesztelők és szerelők megzavarodásáról, hirtelen átalakulásáról és haláláról is szólnak, az UAC vezetői állítják, hogy irányításuk alatt tartják a dolgot. Ám ekkor segélykérő adások jönnek a Phobosról annak hírével, hogy az átjárókon át sötét teremtmények serege támad rájuk. Nem sokkal ezután a másik hold, a Deimos egyszerűen eltűnt az égről, végleg a semmibe veszve. Nincs hát más lehetőség, a Marsról sürgős akció indul a Phobosra kivizsgálni a helyzetet. Mivel nem sokan bíznak benned, te csak őrködsz, míg a többiek bevetésre mennek. Utólag kiderül, ennek köszönheted az életed. A rádión hallod társaid halálhörgését, és azt ahogy a megtestesült gonosz végez velük. Rosszul áll a szénád. A nehézfegyverzetet mind elvitték társaid, és egyetlen kis pisztollyal kell nekivágnod a missziónak. Ennek ellenére nem fordulhatsz vissza, minden vágyad, hogy golyót röpíthess társaid gyilkosaiba, ám időközben kiderül - végezned kell magával a sátánnal is.



Na? Szabad ölni?

A játék alapjának a kezdeti stádiumtól az instant és tömény akciót szánták. Ez három pilléren nyugszik. Brutalitás, élmény, látvány. Nincs cicoma, a legkedveltebb láncfűrésztől a golyószórón át egészen a plazmasugár vetőig minden azt szolgálta, hogy a játékos jól érezze magát. Az ellenfelek néhol igazán meglepnek, sokszor titkos platformokon emelkednek ki a padlóból. Az egyszerű kis fegyveresekkel és impekkel könnyű a dolgunk, létszámbeli fölényüket is ritkán használják ki. Egyszerű is lenne, ha csak ők lennének ellenünk. De ez nem így van. A pokol legsötétebb bugyraiból kieresztett fenevadak lesnek ránk! Az egyszerűbb démonoktól, az erősebb Cacodémonoktól, a lángoló és repülő Elveszett lelkektől, a láthatatlan kutyaszerű lényektől, a Pokol lovagjaitól és Elfajzott robotjaitól, a Fájdalom elementáltól, a Mancubustól és spanjáról az óriás agyú Pókszörnytől, a Cyberdémontól és a náciktól, és a Főnöktől egyaránt érdemes félni (viszont jópárral csak a játék második részében találkozhatunk). Úgyhogy a leghelyesebb telepumpálni őket ólommal és plazmával.



Amiben akkor forradalmi lehetett a Doom, abban az is volt. A remek csapat, a gyönyörű látvány, a technológiai bravúrok mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyik legnagyobb alkotás lehessen a modernkori játékok között. Több tízmillió emberhez jutott el, és igazi klasszikussá vált. Két remek folytatása is készült, a Doom 2 és a Doom 3 is mind továbbvitték az örökséget amiért a játékra szívesen emlékszünk.
 

A demóját itt tölthetitek le 

DOOM

vagy játsztátok a neten